European - Minorities

Képzés 7.

Tárgy: A kisebbségek igényeinek meghatározása.

Becsült idő: 4 óra

Anyagok: jelölők, noteszgépek, táblák / kréta, fénymásolatok az adott ország korábbi jogi osztályaira vonatkozó vonatkozó jogi aktusokról.

Cél: a képzési résztvevők legfontosabb bájitalmak meghatározása a kisebbségek képviselőinek, és az államnak az igényeinek megfelelő kisebbségek és intézmények biztonságának garantálása céljából; hogy a résztvevők tudatában vannak annak, hogy a fontosnak tartott elemek kevésbé fontosak lehetnek mások számára.

A képzésen keresztül megvalósított célok és tanulási eredmények:

Tanfolyam:

Elővizsgálati oldat (5 perc, 7. edzés / teszt).

A trénernek megvitatnia kell a beszélgetést, és meg kell ismertetnie a gyakorlat célját és a résztvevők munkájának módját. Azt kérjük, hogy minden résztvevő hierarchikusan (legfontosabbtól a legkevésbé fontosig) válasszon és rendszerezi a szükségletek és jogok listáját, amelyek fontosak számukra, mint egy adott országban a nemzeti / etnikai / nyelvi kisebbség képviselőjeként. Elrendezhetjük az ilyen tételek listáját a csoporttal, vagy javasolhatjuk. Például:

– a kisebbségi nyelv használatának szabadsága a magánéletben;

– a kisebbségi nyelv hivatalos nyelvként való elismerése a lakóhely / iroda / földrajzi név szerint;

– a kisebbségi nyelv tanulása a kisebbségi gyermekek és fiatalok iskoláiban;

– a kisebbségek iskoláinak létesítéséhez való jog;

– szervezési és társulási jog (például kulturális és oktatási társaságok, kórusok stb. létrehozása);

– a rádió- és emelkedésprogramok elkészítéséhez való jog, szükség esetén állami támogatással, kisebbségi nyelven sugárzott és / vagy kifejezetten a kisebbségek számára;

– vallásszabadság és a vallási létesítmények és intézmények fenntartása;

– a papság fenntartása és a vallási szolgálatokért felelős személyek finanszírozása vagy társfinanszírozása;

– vallási istentiszteletek, egy adott kisebbséghez kapcsolódó emlékművek, temetők stb. fenntartása

– a vallási tárgyak fizikai védelme és a vallási élet intézményei;

– a kisebbségi képviselők gyűlésének fizikai biztonságának biztosítása;

– a kisebbségek jogait megtagadó személyek és intézmények kriminalizálása, diszkriminációra vagy a kisebbségek elleni erőszakra való felbujtás, a kisebbség elleni szovjet és rasszista szlogenek felkeltése;

– biztosítani kell a kisebbségi képviselők részvételét a regionális önkormányzatokban, amelyek a lakosság egyértelmű összetevője (a választástól függetlenül);

– a kisebbségek képviselőinek állandó képviselete a kormányban és a parlamentben (az általános választási törvénytől függetlenül);

Ezután minden résztvevő bemutatja a besorolását, és elmagyarázza, hogy miért választotta ezeket és más igényeit. Amikor egy személy bemutatkozik, megkérjük a csoportot, aki hasonló választást tett, vagy hogy az első három helyen megismételt elemek, és az utolsó.

Több embert kérünk a csoportban, hogy megosszák választásukat, és ismét megkérdezik, hogy valaki a szobába hasonló igényeket választott-e. A körök száma a csoport helyzetétől és a résztvevők szándékától függ. Ezután meghatároztuk, hogy melyik szükségletek / jogok tűnnek leggyakrabban az első helyeken, miután elkezdjük megvitatni azt a kérdést, hogy tiszteletben tartják-e ezeket a törvényeket egy adott országban, és milyen igényeket kielégítenek és milyen mértékben. Azokra a jogszabályokra utalunk, amelyeket a résztvevők az előző osztályok során megtanultak, és szembenézzenek hivatalos gyakorlattal, beszélgetési ismeretekkel, különböző forrásokból származó információkkal vagy saját tapasztalataikkal. Ezen az alapon diagnosztizáljuk a nemzeti kisebbségek igényeit és az állam szerepét az elégedettségükben.

Aztán megkérdezzük a csoporttól, hogy mit jelent az autonómia, a kulturális autonómia, a jogi autonómia, a területi autonómia, a szecesszió (a képzési résztvevők számára olyan cikket adhatunk meg, mint Michael Tkacik, a vonatkozó definícióktól – lásd Bibliográfia). annak tartalmát, majd azt fontolgatjuk, hogy a bejelentett igények / várakozások / igények bármelyike ​​tekinthető-e az állam által vázolt kereteken túlmenően az alábbi táblázat szerint (változó függő a kisebbségek szélsőséges igényeit szemlélteti) 1 / Inside az ország: pozitív cselekvés, és mivel a kereslet további kulturális autonómiája (affirmatív cselekvés és kulturális autonómia), vagy az igények túlmutatnak az állami területi önállóság és szecesszió / irredenta (Területi autonómia / szecesszió / irredentizmus) által meghatározott kereteken.

Ábra Változó az etnikai kisebbségek szélsőséges igényeire.

Forrás: E. K. Jenne, etnikai alku. A Kisebbségi Empowerment Paradox, Ithaca – London 2007, p. 40.

Megpróbálunk rámutatni a fenti tevékenységekre vonatkozó példáiról hazánk / Európa / a világ történelméről. Például: a Judaika Tanulmányok Intézetének létrehozása Varsóban 1925-ben. Az állam pozitív akciójának példája (Affirmative Action), kulturális autonómiát kíván a lengyelországi zsidók által a zsidó politikai pártok (Bund) által a háború közti időszakban (Kulturális autonómia), a területi autonómia Szudéna autonómia által felvetett kérdéseket a csehszlovákiai időszakban (Területi autonómia az államhoz tartozás elismerésének és tagadásának összekapcsolódásánál), szecesszió és saját állam megteremtése a kisebbségi szlovákoknál a kétherceges csehszlovákia (szecesszió / irredentizmus). Természetesen egy adott ország közelmúltbeli történelmére is példákat láthatunk.

Időtartam: 150 perc.

Kérdések és viták:

– Miért másképp érzik az emberek?

– melyik a felsorolt ​​/ felsorolt ​​igények alapvetőek minden ember számára?

– Milyen módon (milyen helyeken, tapasztalatokon stb.) Választottál?

– Honnan származnak a különbségek a felfogásban és az igények felmérésében?

– Vannak-e az önök (vagy – Ön szerint – a kisebbség képviselői) az igények listája más öt évvel ezelőtt?

– Megjósolhatja, hogy egy adott országban egy ilyen lista öt év múlva néz ki?

Vizsgálati megoldás és eredményeinek megbeszélése (5-10 perc).

Időtartam: 45 perc.

Összegzés: Időtartam: 15 perc.

Hozzászólások:

A facilitátornak ellenőriznie kell a megbeszélés menetét és reagálnia kell, ha az igények fontosságáról szóló csoportos megbeszélés az értékelésükbe kerül. Emlékeznünk kell arra, hogy a résztvevők tisztában legyenek azzal, hogy minden választás egyéni, és a joga nem vitatható.

Bibliográfia:

Jenne, etnikai alku. A Kisebbségi Empowerment Paradox, Ithaca – London 2007

Tkacik, Az autonómia formái jellemzői, “Nemzetközi kisebbségi és csoportjogi lapok” 15 (2008), p. 369-401.

https://scholarworks.sfasu.edu/cgi/viewcontent.cgi?referer=https://www.google.pl/&httpsredir=1&article=1001&context=government

– Az egyes országokra alkalmazandó jogszabályok (alkotmány, rendelet, jogszabály stb.)

– Az Erasmus + projekt keretében a “Nem domináns nyelvek és vallások Európában a zsidó közösségek példáján alapuló”